Sok embernek okoz kisebb-nagyobb nehézséget tiszta szemmel rálátni kapcsolatára, megérezni a finom, nüansznyi különbséget a cselekedetek között, gyakran cserélik össze a szeretet és az odaadást a birtoklással és az erőszakkal. Felnőttkorban is akad fejtörés bőven, de azt látom, hogy a tizenéveseknél még inkább oda kellene figyelni az információ átadására, áramoltatására, hogy pontosan, precízen lássák meg az első árulkodó jeleket, mert akkor kissebb annak a veszélye, hogy egy bántalmazott kapcsolatot kialakítsanak, veszélyes vizekre evezzenek.

Leggyakrabban egy bántalmazott kapcsolatban túl későn jön rá a bántalmazott fél arra, hogy megfőtt… Lépésről-lépésre lett melegítve, így észre sem vette, amikor felforrt alatta a víz, eszébe sem jutott kiugrani belőle. A leggyakrabban hallott mondat az szokott lenni: „hiszen annyira szeret, biztosan nem akar bántani”… és az ehhez hasonlók. Most nem szeretném a bántalmazás dinamikáját elemezni, csupán pár útjelzőt szeretnék adni, gondolatébresztőként.

1. Az új partner a nap 24 óráját szerelmével akarja tölteni…

Persze, az jó, ha élvezi az együtt töltött időt, de az nem, ha ezen kívül semmi mást nem szeretne. Hiszen a kapcsolat előtt is volt élete, akkor mi volt a fő tevékenysége? Meg akármennyire is szeretnénk rózsaszín szerelembe burkolva ezt, mégiscsak az az igazság, hogy, ha egyedül nem tud létezni, akkor társsal sem… A szerelem, a szeretet szabadságot ad, nem megkötéseket, felszabadít, nem leláncol. És, ha egy kicsit is korlátozva érezzük a szabadságot, és ez fáj, akkor az nem szerelem, a legjobb esetben is birtoklás…

2. Egyik napról a másikra, az ember 24 órája a másikról, a párkapcslatról szól…

Nincs semmilyen felfutás, nincs fokozatosság, nincs átmenet. Ritka az az eset, amikor a két fél első pillanatban tudja, hogy Ő az. Főleg azért, mert szerintem mindig pillanatnyi Ő van. Ha a másik valami miatt él a szabad döntési és visszalépési jogával, akkor az élet már küldi is a következő Ő-t…

3. Visszatérő elem a „Ha igazán szeretsz, akkor…” és ennek változatai…

Ha valaki igazán szeret, akkor elfogad olyannak, amilyen vagy. Őrülten vagy szomorúan, dekoltázzsal vagy farmerrel, hiszen nem a test a testtel, hanem a lélek a lélekkel egyesül. Legalábbis egy hosszú távú kapcsolatban.tehát én ezt a mondatot úgy fejezném be, ha igazán szeretsz, azt teszed, amit szeretnél, és vagy úgy szeretsz engem, ahogy magad… Zsarolásból nem lehet szeretni és nem lehet befogadni, elengedni, csak birtokolni…

4. Azon kapjuk magunkat, hogy külső elvárásokhoz igazodunk.

Jó lenne kitörölni a fejünkből azokat az idjétmúlt gondolatokat, hogy egy családnak így vagy úgy, egy kapcsolatnak így vagy amúgy kellene kinéznie. Az a fontos, hogy mindenki saját szájízének megfelelően alakítsa a saját magánéletét. Azért javasolt állandóan a saját szerepünket vizsgálni a kapcsolatban, hogy a saját tükrünkben lássuk meg, hogy épp hol vagyunk és van-e hely számunkra benne.

5. A partner elvárja, hogy letedd korábbi életedet, szokásaidat, kapcsolatokat szakíts meg.

Gyakran látok életerős, ambiciózus nőket pillanatok alatt minden társasági életet lezárni, a selyemszoknyát zsákruhára és garbóra cserélni, a vidámságot komolyabb dolgokra váltani és az életerőt valaki másba tölteni… A bántalmaz, még ha nem is üt meg fizikailag, de egészen biztosan befolyása alá von, szinte megfojt, mielőtt észbe kapnál.

Az ilyen kapcsolatból nagyon nehéz kiszakadni, hiszen folyamatosan kettős érzések és rengeteg erő van benne… Csak nem biztos, hogy ez előbbre visz, mert ott a kérdés: mi lesz hosszú távon? Hogyan tudjuk megélni önmagunkat? Mert a másik bármikor eltűnhet mellőlünk… akkor mi lesz? Az önbizalom, önmagunk szeretete az első lépés, és ennek semmi köze sem az egóhoz sem az önzőséghez, csak az élethez…