Sokszor, pontosabban majdnem mindig azzal a kéréssel fordulnak az anyák hozzám, hogy segítsek nekik abban, hogy a lehető legkevesebb fájdalommal ’vészeljék’ át a saját gyermekük szülését.

Az első alkalmakkor megpróbáltam azonosulni ezzel a hozzáállással, de valami nálam mindig fura volt, valahogy ez az elvárás nem passzolt a puzzle-ba. Évek alatt kialakut bennem egy kép a fájdalomról, ami lehet, hogy kissé tabudönegtő, de eredetinek mindenképp az.

A mai civilizáció, a szocializáció és a társadalmi szokásaink elvették tőlünk a jogot és a lehetőséget, hogy megéljünk dolgokat. A legtöbb esetben az álszentséget, a maszkokat dícsérik, értékelik, gyakran az őszinte szót semmire sem értékelik, sőt, megnehezítik annak az útját, akinek a gondolatai megmutatkoznak. Nem szívesen fogadnak be olyan egyéneket, akik eltérnek a normálistól, bár a norma az egy átlag, ami a két végletből alakul ki. Különféle fóbiák ütik fel fejüket időnként, és nem látjuk, hogy a saját fantáziánk gyümölcseitől félünk. Na, de mi is akkor a helyzet a szüléssel?

Vegyük a tényeket sorra:

• A szülés egy élettani történés, ami arról szól, hogy a test a fokozatosan erősödő kontrakciók hatására egy folyamatot indít el, ami alatt a méhszáj megérik és megnyílik, kiengedve az addig szorosan benn tartott babácskát. Ehhez hasonló a méhszájnak a pár miliméterre történő megnyílása, amikor a menstruációs vért engedi ki magából, és van olyan, akinek ez is komoly fájdalommal jár. Eleink sokkal korábban kezdtek el szülni és nem féltek a szüléstől, ennélfogva sokkal könnyebben is át tudták adni magukat a folymatnak.
• A fájdalomra szükség van, hogy az agy visszajelzést kapjon a hormonállásról. Ezt kevesebben tudják, hogy a fájdalom egy jóbarát, aki közelebb hozza a születendő gyermeket. Nem büntetés vagy átok, hanem áldás, segítő. A szülés alatti kontrakciók egy kört futnak be. Az agy elkezdi a hormonkoktélok előállítását, amivel elindulnak a kontrakciók, ezek segítik lefele és kifele a babát, visszajeleznek az agynak, hogy mennyi összehúzó és mennyi bódító hormonra van a szervezetnek szüksége és e kommunkáció eredményeként az anya állandó megfigyelés alatt (a saját szervezete megfigyelése alatt ) vajúdik. Ha kikapcsoljuk a kör bármelyik alkotóelemét, ott szakadás történik, a kommunkáció nem lesz zökkenőmentes és komplikációk nagyobb eséllyel következnek be. ( A hormonoknak külön cikket szentelünk)
• A fájdalom a testben levő félelem mértékével szorosan összefügg, ezért minél relaxáltabb az anya, annál lazábbak a szövetei, főleg a méhszáj és a medencealapi izmok, ennélfogva a teljes vajúdás egyszerűbb, gyorsabb, kevésbé viseli meg az anyát.
• A magas adrenalinszint is befolyásolja az anya fájdalomérzetét, minél jobban küzd és minél jobban agyban van, annál nehezebb az elengedés, a lágyulás, a megnyílás a vajúdás ereje előtt.

Mi tehát a megoldás? Át kell programozni az agyunkat, a problémakereső hozzáállástól el kellene jutni a helyzetmegoldáshoz. A feszültséget, az irreális elvárásokat javasolt elengedni, ahogyan a babát is. A félelmet oldani lehet relaxációval, meleg vízzel, különböző stresszoldó technikákkal, érintéssel, masszázzsal.

Ha a félelmet oldjuk, megszűnik a feszültség, ez pedig a fájdalmat semmisíti meg. Az, hogy kinek mi a legjobban működő módszer, egyénfüggő. Minden test másképp működik, minden anya másképp szül.