Annyi negatívat, rosszat, kiábrándítót lehet hallani, olvasni a szüléssel kapcsolatban. Traumahegyek, riogatások, az is csak egy nap-szerű okosságok versengenek a toplistáért a babát váró szülőpár nem kis megfélelmesítésére.

És hol vannak a jó élmények? Miért a nehézségeket oszjuk meg hakra-vakra, ahelyett, hogy a szülés jóságát, szépségét említenénk?

Szerintem több válasz is van erre a kérdésre. Az egyik, ha a traumákról esik szó, akkor egy jó kis együttérző sajnálatot vált ki a beszélő a környezetéből, övé a legszerencsétlenebbnek járó pálma. És gyakran azok, akik nem kapják meg a vágyott figyelmet, bármit megtesznek érte.

Aztán olyan is van, hogy a trauma sorstársaságot alakít ki az emberek között. Olyan jól el lehet tocsogni a közös sajnálkozásban, jól elmerülni a fájdalomban, a tehetetlenség érzésében.

Az is lehet, hogy a hallgató fél védelme érdekében nem mesélünk jó történetet. Nehogy kellemetlenül érezze magát az, akinek a szülés nem volt elég jó élmény. Bezzeg a cukrászcsodák ecsetelése nem esik ebbe a kategóriába… A tökéletes házasságokról szóló illúzió-mesél sem…

Ez a sor majdnem végtelen lehetne, épp emiatt született ez az előadás meg bennem. Egyszer, több évvel ezelőtt tarottam már ezzel a címmel előadást. Résztvett rajta egy pocakos anyuka, aki császárra készült. A másfél óra alatt kapott információ elég volt neki ahhoz, hogy nekivágjon a szülésnek, spontán, gyógyszermentesen. Sikerült neki maximális gyönyörben, saját erőből megszülni gyerekét. Mert akkor hallott először arról, hogy a szülés jó is lehet. Hogy a szülés alatt megtörténik a csoda. A mély transzformáció, ami a lányból anyát formál.

Ahhoz, hogy a szülést és az anyaságot a neki járó piedesztálra emeljük, igenis beszélnünk kell az árnyoldalak mellett a napos oldalról is. Pontosan tudnunk kell, ismernünk kell a szülés spirálját, a dinamukáját és azt, hogy ez miben segíti a későbbi fejlődésünket.

El kell végre felejtenünk azt a félremagyarázást, hogy a szülés kínszenvedés. A szülés munka, igen intenzív munka, ami hozzásegít az anyai magabiztosság, a női öntudat erősítéséhez.

Személyiségformáló ereje az önértékelésre leírhatatlan hatással van. Oldja a traumákat, segíti a fejlődést, összekovácsolja a családokat és a generációkat.

A megélés nem feltétlenül jelent fájdalmat. Nem a szülés körülményeit kell változtatni, hanem a szüléshez való hozzáállást. Meg kell adni neki a teret, a biztonságot, hogy az ereje megmutatkozhasson és szárnyakat kaphasson.

Okokat és megoldási javaslatokat kaptok, hogy hogyan integráljátok életetekbe az amúgy csodás szülést. Mert nem az számít, hogy mi történik, hanem az, hogy a történéseket hogyan éljük meg. És ez nem csak a szülsére, a szülőszobán igaz. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, várlak…