kép: pixabay.com
Annyian kérdezték már tőlem, hogy mi a a titka annak, hogy olyan jófej gyerekeim vannak. Meg jön a mindent és mindenkit kiborító vállveregetés, hogy neked annyira könnyű meg az ehhez hasonlók. És aztán az is, hogy persze, a te gyerekeid nyugodtak, jól neveltek, szót fogadnak… Tényleg azt hisszük, hogy vannak jó meg kevésbé jó gyerekek, netalántán rosszak? Aztán továbbgördítve a gondolatot, lehet, hogy vannak jó és kevésbé jó anyák? Milyen alapanyag szükségeltetik a nagyon jóhoz? Mert a jó gyerek jó anyának dukál, vagy mégsem?
Még nagyon az elején tartottam, a babám épp hogy az agyamban fogant meg, amikor egy életre az agyamba véstem az alábbi mondatot: a gyerek akkor jön, amikor ő akar és nem akkor, amikor én akarom… Mennyire brutál mély igazság, évekig ízlelgettem magamban. Mert akarok-e gyereket, igen… Tudok-e akaratból foganni? Nem. Mert a foganáshoz befogadás kell: puhaság, lágyság, melegség, finomság, energia, erő, szenvedély… Akarat pont nem, mert az befeszít, merevvé tesz, és az a testrész, aminek merevnek kell lennie a foganásban, nem a nőt ékesíti.
Aztán a várandóssághoz kell-e akarat? Nem árt, de nem is használ… Olyan, mint a döglött lovon az új patkó: szépen csillog, de menni nem fog vele. Jó, ha akarunk bármit is, de nem sokat használ… Az információ, a tudatosság, a megélés, az elfogadás, a pillanatnyi öröm és boldogság nélkülözhetetlen, de az akarat kevés, sőt inkább nevezném károsnak. Mert esetleg, ha a lélek, ami szívünk alatt növekszik, visszatér, hiába akarjuk itt tartani, nem fog menni… Csak a kudarcélmény lesz nagyobb és mélyebb… A cél, tudás nélküli akarás visszahúz, dühít, elvonja a fókuszt.
Majd jön a szülés… hiába akarsz szülni mondjuk most. Ha a tested, a lelked, a baba érettsége és a csillagok állása valamint a teremtő energia nem úgy gondolja, nem fogsz szülni. Hiába akarsz…a fejedre állhatsz, toporzékolhatsz, összeveszhetsz mindazokkal, akik szeretnek, nem segít..
Én az anyasággal tanultam meg a leckét. Akármennyire is szeretném, hogy tökéletes körülményeket teremtsek a gyerekeimnek, nem tudok. Az akaratommal csak az elvárásaim halmazát dagasztom egyre nagyobbra. Ha nagyon szarkasztikus akarok lenni, a WC-n is hiába akar az ember…nem az akaraton múlik az ürítés. És orgazmust sem akarva élünk meg… pedig hányszor akarod, és nem megy. Próbáltál már akarva szerelembe esni? Amikor megmagyarázod magadnak, hogy miért és hogyan… nem megy… Micimackónak sem ment, pedig ő csak gondolni szeretett volna…
Akarni meg tenni az kettő. Bármilyen élethelyzetről vagy pillanatról legyen szó. Amikor megértél a fealadatra, a megoldás valahogy rádtalál. Nem tudom, hogyan működik, de olyan, mintha egy picit mindig résnyire nyitva lenne az ajtó… és amikor kész vagy rá, kinyílik. Odasündörög melléd, és olyan, mintha mindig is ott lett volna, csak eddig te nem láttad. Mintha elképzelted volna a vázlatát és a hited megtöltötte volna élettel. Nagyon gyakran sokkal tökéletesebben érkezik, mint ahogy valaha is el tudtad volna képzelni. Mert az élet ilyen spontán játék. Kezedben a kulcs…
