Az élet kezdete tele van csodálatosnál szebb misztériumokkal, rendszerekkel, szabályokkal, törvényszerűségekkel – ugyanúgy, mint az élet maga, csak ezekre nem mindig figyelünk oda. Vegyük először az egyik kedvenc törvényszerűséget, a 3F-et. Bár roppant tudományosan hangzik, ez a félelem-fájdalom-feszültség hármasát jelenti.

Ahogy ezt a fotón illusztrálva is láthatjuk…

És higgyétek el, tudom, miről beszélek, én vajúdok épp Noémi lányommal a fotón… És a helyzet bizony az, hogy ez a hármas fantasztikusan tudja egymást erősíteni. Minden esetben, amikor egy félelem felüti a fejét a légzésünk gyorsabb lesz, agyunk a félelem tárgyát elkezdi elképzelhetetlen nagyságokra túldimenzionálni, felhúzzuk a vállunk, az energia szétroppantja a fejünk és a mellkasunk szorítani kezd, az egész szervezet egy védekező mechanismusba lép, megfeszülnek az izmaink, halálfélelmet élünk át, testi-lelki fájdalmat, saját illúzióvilágunkban vívott harcunk miatt.

Gyakran fel sem fogjuk a félelem valódi okát, már a kezdeti fázisban gúzsba kötjük magunkat. Ilyenkor, ha szülésnél vagyunk jön a császármetszés, az életben pedig a gordiuszi csomó elvágása, ami gyakran a szégyen a futás, de hasznos metódusa… pedig milyen jó lenne sokszor egy-egy érzelmi vagy spirituális rúgás, ami átsegít a problémás állapoton…

Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet segíteni a helyzeten? Ha már megtörtént, akkor nagyon egyszerű a képlet: fogadjuk el, hogy ez történt, hiszen nem vagyunk istenek, tévedhetünk. Ez is csak azt bizonyítja, hogy emberek vagyunk. Aztán a tudomásul vétel után jön a megbocsátás önmagunk irányába, majd az élmény beintegrálása, és, ha még nem késő a sértett féllel való kapcsolati görbe kiegyenlítése… Itt leszünk igazán tökösek, ha mások előtt is vállaljuk saját tökéletlenségünket… Ugyanez a helyzet egy tönkrement szülésélménnyel is. Gyászoljuk meg, engedjük el, és szeressük magunk akkor is, ha ez megtörtént.

Ha épp folyamatban vagyunk, akkor több megoldás is van:

• lazítsunk…vagyis oldjuk a feszültségünk.. az életet nem azért kaptuk, hogy túl komolyan vegyük…
• oldjuk a félelmeink…ez nehezebb, de én azt javaslom, a magunk köré épített védelmi bástyát téglánként bontsuk szét, mielőtt ránk omlik…ha kell, vegyünk igénybe segítséget
• oldjuk a fájdalmat… ide mindenki saját döntésére bízom a megoldási lehetőségeket…

A jó hír az, hogy bármelyiket elvesszük, kirobbantjuk a hármasból, a másik kettő automatikusan megszűnik.. a küzdelemnek vége, és nem lesz szomorú a happy endje…

Az élet előnye, hogy az elfuserált döntéseket szinte mindig helyre lehet hozni, szinte mindig ki lehet javítani az okozott kárt. Tulajdonképpen szülés traumáit, fájdalmait, túl gyorsan feladott álmait is lehet korrigálni, csak több munkát igényel.

Kellemes szülést és bátor életet kívánok mindannyiunknak…